Csökkenő libidó a nőknél

A csökkenő libidó sok nő számára elkeserítő élmény, amely frusztrációt és bűntudatot kelt egy olyan állapot miatt, amelynek nem feltétlenül van nyilvánvaló magyarázata. Jelentősen csökkentheti a női önbecsülést, és nem csak a szexuális kapcsolatára, hanem a nem szexuális jellegűekre is negatív hatással lehet.

• A nők harmincas éveikben érnek szexualitásuk csúcsára – akkor, amikor az azonos korú férfiak nemi vágya a korábbiakhoz képest már akár csökkenésnek is indulhat. Ebben az időszakban gyakori, hogy a nő kíván több szexuális együttlétet – rácáfolva arra a szintén gyakori tévhitre, hogy a szexet mindig a férfiak kívánják jobban. Kb. a negyvenes évektől a libidó szintje kiegyenlítetté válhat férfiaknál és nőknél, s a nemi vágy folyamatosan megmaradhat – a közhiedelemmel ellentétben – a késő öregkorig is

Szakemberek szerint minden tizedik nőt érint a hipoaktív szexuális vágy rendellenesség (HSDD).

Ebben a libidó csökkenését gyakran bizonyos fiziológiai változások is kísérik, többek között bizonyos hormonok (pl. dopamin) jelentős emelkedése és mások (pl. szerotonin) csökkenése.

Mikor mekkora a libidó?

A közhiedelem szerint egészséges embereknél a serdülőkorban megjelenő nemi vágy változatlan módon erős marad egészen időskorig, amikor teljesen megszűnik. Ez többszörösen is téves elképzelés. A férfiak általában kamaszkoruk végén, fiatal felnőttkoruk elején vannak szexuális aktivitásuk csúcsán, innen kezdve szexuális érdeklődésük csökkenni kezdhet. Nőknél a szexuális aktivitás csak lassabban növekszik: a nők kamaszként és a fiatal felnőttként még szexuálisan nem olyan aktívak, mint a férfiak, részben a szülői és a kulturális eredetű tiltások és a szexualitással kapcsolatos félelmeik miatt (ilyen pl. a teherbeesésétől való félelem), részben saját nőiességükkel kapcsolatos aggodalmaik miatt. Ebben az időszakban tehát a fiúk több szexuális együttlétet kívánnak, mint a lányok.

A HSDD nem csupán pszichológiai zavar, hanem olyan rendellenesség, amely a beteg egészségét és társadalmi interakcióit is szervesen érinti.

Szakértők szerint HSDD-ről akkor beszélhetünk, ha a spontán szexuális vágy elvesztése, a szexuális jelekre való válaszképtelenség és szex közben az érdeklődés fenntartásának képtelensége legalább fél éve fennálló jelenség.

A diagnózis és kezelés

Ahhoz, hogy hatékonyan kezeljék a HSDD-t, átfogó értékelés szükséges az összes lehetséges biológiai és pszichológiai okról. Emiatt a kezelési terv egyéntől függően nagymértékben változhat.

Általában elmondható, hogy az orvos először az állapot legaggasztóbb aspektusait kezeli, miközben megvizsgálja az esetlegesen fennálló egyéb állapotokat vagy gyógyszeralkalmazásokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve hozzájárulhatnak a HSDD-hez.

Ha pszichoterápia szükséges, a pácienst valószínűleg egy szexuálterapeutához irányítják, aki megfelelő egyéni vagy akár a partnerrel együtt történő kezelést javasol.